Mai történetünk tanulsága az, hogy „senki sem lehet próféta saját hazájában”. A facebook – laikusok közül sokan a fejemre olvassák, hogy miért nem bizonyítok. Miért csak a szám jár? Miközben elfelejtik, hogy a pozíciókat, nem én osztom magamnak, hanem nekem osztják.
Főhősünk Pacsi Bálint, aki azzal szerzett magának hírnevet a magyar szakmában, hogy egy bajnoki év alatt három klub kiesése mellett asszisztált, ill. játszott főszerepet. Sorrendben: DVTK, Kazincbarcika, Budafok csapatainál.
Az, hogy mindegyik klub NER – közeli vezetőséggel rendelkezik, és Pacsi ezen a nyomvonalon jut csapatoknál pozícióba, jelen esetben elhanyagolható.
Mert most fókuszáljunk, a „felfelé nyalok, lefelé taposok” Pacsi attitüdre.
Pacsi kezdő edzőként lehetőséget kért tőlem, hogy publikálni szeretne az általam szerkesztett Futball Tréner újságba. Természetesen helyt adtam gondolatainak. Majd személyes hangvételű levélben leírta nekem, hogy Varga István UEFA instruktor részéről, milyen megaláztatásoknak, lejáratásoknak volt kitéve hallgatóként.
A fenti előzmények után sok-sok évvel lett Pacsi – felfelé bukva – a Budafok up igazgatója.
Új munkatársakat kellet toboroznia, hiszen politikai nyomásra a korábban D szintű egyesület, hirtelen B szintű lett, ahol kötelező előírásként főállású edzőket kellett alkalmaznia a klubnak, az évi 75 m Ft-os MLSZ támogatásért cserébe.
Pacsi a futballszokásoktól eltérően pályázatot hirdetett, melyre várta a jelentkezőket.
Elmondása alapján 52 riportot készített a jelentkezőkkel, melyből kiválasztotta az általa alkalmasnak vélt munkatársakat.
Miután a kerületben élek, mintegy 35 éve, illetve korábban mintegy 10 évig a Budafok alkalmazottja voltam, valamint – úgy gondoltam -, jó a viszonyom Pacsival, így teljesen természetes volt, hogy jelentkezem az edzői állásra.
Azonban a 53. Pacsi-riport elmaradt.
Hogy miért?
Feltehetőleg azért, mert nem hiányzott neki olyan munkatárs, aki felfedheti tudáshiányát.
A fentiek után is vettem a fáradtságot és elmentem a Pacsi által szervezett periodizáció témájú kredites edzőképzésére, ahol a napnál is világosabb lett számomra, hogy Pacsi mögött, semmiféle rendszerezett, átfogó szakmai tudás nincs. Tudogat ezt, tudogat azt, tudogat ezt-azt.
És a vicc, hogy ezt áttételesen ő is bevallotta. Őszinte pillanatában közölte a hallgatókkal, hogy ő is „elkezdett könyvet írni, de 80 oldal után feladta”.
A fenti előzmények után, – hogy pénzt tettem Pacsi zsebébe, nulla tudásért -, jött a katarzis. Egyik hétköznap délután, mikor megjelentem a Budafok up edzésén, Pacsi jelezte, hogy „az up edzések zártkapusak. Menj ki!”. Én meg közöltem vele, „lehet, hogy az edzés zártkapus, de a létesítmény viszont nyílt, úgyhogy maradok”.
„Az up edzés zártkapus. Menj ki!”
Így történt az, hogy valamikor a megaláztatást kifogásoló Pacsi, kiskakas lett a labdarúgás szemétdombján.
Értsd: Azt a személyiséget kérte számon Varga Pista UEFA instruktoron, amilyen ő lett valójában.
A király, a cár, – vagy ahogy ő nevezte magát Budafokon-, a DON.
Csakhogy a cár, – parDON -, a király, jelenleg meztelen.
Hogy milyen téves tanokkal rendelkezik Pacsi a futballról?
Történetünk tanulsága az, hogy 30 éves edzői pályafutás, ill. 23 szakkönyv megírása után sem kaptam még csak megközelítőleg sem hasonló lehetőségeket, mint Pacsi Bálint. Ebből kifolyólag nehéz lenne bizonyítanom bármit is.
Mindennek az oka az, hogy sérülten születtem.
Mert nincs nyelvem, amivel nyaljak, a gerincem nem gumi, ami hajlik, és azon nyelvtudással sem rendelkezem, hogy tudjam, mikor, kinél és hogyan kell hízelegni.
Valamint ahhoz sincs affinitásom, hogy az általam kiválasztott munkatársakat legyalázzam, pusztán azért, mert felvitte a NERisten a jódolgomat.