Mai történetem arról szól, hogy a poroszos edzőképzésbe nem igazán fért bele a hallgatói interakció.

2000-ben jártam UEFA B licencre.

Kiss László és Géczi István volt a tanfolyam instruktora, amikoris Mezey jött az egyik nap előadni.

Teremtakarítás a hallgatók részéről és remegő instruktori kéz a tanfolyam vezetőitől, mert jön a főnök és hibázni nem lehet. Mezey megérkezése után  annak rendje-módja szerint elfoglalja az előadói pulpitust, majd barátságos arcot erőltet magára.

Kedves Kollégák beszélgessünk! – kezdeményez szakmai párbeszédet Mezey.

Természetesen , – mint az iskolában a diákok -, mindenki elbújik gyorsan a másik mögé, nehogy a Nagy Dottore felszólítsa véleményalkotásra, tekintettel arra, hogy már volt rossz tapasztalatunk az oktatói megszégyenítés frontján, ahol a tanári kérdésre csak rossz választ lehetet adni, mert jó válasz nem létezett. 

Az óra rendben lezajlott, Mezey beszélgetett önmagával, amikor eljött az edzésbemutató ideje.

Mezey a teremben felvázolta a gyakorlat során végrehajtandó feladatot, majd mentünk öltözni.

A pályára menet bátorkodtam odamenni Mezeyhez – nem kellett volna -, és elmondtam neki felvetésemet, hogy az a gyakorlat, amit be fogunk mutatni, az nem csak arra jó, amit megjelölt a gyakorlat céljának, hanem a 4-3-3-as játékrendszer labdakihozatala tengelyben játékfeladat leoktatására is.

Mezey nagyot nézett, hogy minek zavarom meg felvetéseimmel és röviden lezárta beszélgetésünket egy megvető tekintettel.

Gyorsan mentem a pályára felállítani a bójákat, mikor hallom, hogy Mezey odafordul Kiss Lászlóhoz:

• Te! Miért nem rúgjátok ezt ki a picsába? Mit okoskodik ez itt nekem?