Történetünk arról szól, hogy hogyan kell lejáratni és megalázni valakit, akit csak a jószándék vezérel, miközben a sokat hangoztatott, magyar fociért történő összefogásról itt szó sincs.

2000-ben jelent meg Az Ajax játékrendszer elemzése című könyvem.

Annak rendje és módja szerint, – a megjelenést segítő  támogatásért – fordultam az akkor megalakuló Profi Ligához, Koncz Ernő marketingeshez.

Szavain meglepődtem, mert nem ehhez voltam szokva.

• Micsoda? Támogatást kér? Hisz ezért vagyunk! Nagyszerű ötletnek tartom. A hivatali rendet azért tartsuk be! Hozzon egy ajánlást a Szakmai Bizottságunktól és semmi akadályát nem látom, hogy támogassuk a szakkönyvét!

Boldogan kerestem fel Mészöly Kálmánt, aki a Szakmai Bizottság elnöke volt.

Csak akkor kezdtem lelombozódni, amikor újra és újra felhívatta magát, majd nagy kegyesen, kb. fél év múlva adott időpontot, hogy a nagy tiszteletű bizottság elé járulhatok.

• Jó napot kívánok! – léptem be a ülésterembe. Velem szemben, szúrós tekintetek: Baróti Lajos, Kiprich József, Disztl László és Mészöly Kálmán.
• Mit szeretne fiatalember? – szegezi nekem határozottan a kérdést Mészöly.
• Könyvet szeretnék kiadni, melyhez kérném a Szakmai Bizottság támogatását.
• Mi a címe? – emel egyet a tónuson az elnök úr.
• Ajax játékrendszer elemzése.
• Ajax játékrendszer? – ízlelgeti a címet a Szőke Szikla.
• Igen.
• Milyen szinten játszott maga?! – kérdi ingerülten Mészöly, kutatva az agyában, hogy találkozott-e bárhol is a nevemmel.
• NB 3-ban a Dunai Kőolaj csapatában. 
• Hollandiában játszott!? – bizonytalanodik el egy pillanatra, mert nem akart mellé lőni előzetes hipotézisének, miszerint egy futball-outsiderrel van dolga személyemben, akinek semmi komoly labdarúgó előélete nincs.
• Nem.
• Netán tanulmányúton volt kint!? – óvatoskodik Mészöly.
• Nem.
• Akkor hogy merészel maga könyvet írni? – csattant fel a Szőke Szikla, miután összeállt számára a kép, hogy itt egy nem válogatott, nem NB I-es, nem idegenlégiós játékossal beszélget, aki mércéje szerint, történetesen nem az ő szintje.

A fenti párbeszéd még folytatódott.

Záporoztak a számon kérő, kikérdező keresztkérdések. Mintha kínvallatáson lettem volna, ahol Maigret felügyelőnek magyarázatot kellett volna adnom valamilyen általam elkövetet jogszabályba ütköző bűntényről.

Miközben csak egy szakkönyvhöz szerettem volna támogatót szerezni.

Egyedül Disztl László volt az, aki már találkozott első könyvemmel és próbálta tompítani Mészöly Kálmán vehemens kirohanását. 

Türelmesen megvártam, míg a kérdések elhaltak és megszégyenültem távoztam a helyszínről.